Amikor valaki nekiveselkedik és végre elegendő bátorságot is gyűjtött a hite és elszántsága mellé, hogy a küldetésének éljen, hogy a céljait megvalósítsa, kommunikálni kezd. Megosztja tudásának egy részét, ami kialakítja az elsődleges kapcsot, megalapozza a bizalmat. Erről szól „Az Ambrosia meg én” bejegyzés.
Ha az ember lánya egyébként is tanítással foglalkozik, meg cikkeket ír és előad, könnyen rója a sorokat és osztja meg szélesebb körben is mindazt, amit maga is megtanult és tanít.
Ám a hitelességhez a fűszer mégiscsak a saját tapasztalat, amely esetünkben az „Ambrosia meg én” kérdésköre.
Itt találsz egy olyan űrlapot, ahol te magad is elmondhatod, milyen a viszonyotok 🙂 >>>
- Mi közöm nekem az Ambrosia artemisiifoliához, az ürömlevelű parlagfűhöz azon túl, hogy szakma, egyetemi katedra, oktatás, cikkek…?
- Mi az az elszakíthatatlanná vált fonal az Ambrosia és köztem, amely az évek során olyan erőssé szilárdult, mint a pókselyem?
- Miből ered ez az erős küldetéstudat, ami végre testet ölt, szolgálva mindannyiunk érdekeit?
Áttekintés jelleggel röviden.
Nem igazán emlékszem, hogy középiskolás koromban allergiás lettem volna. Egyetem alatt annál inkább. Olyannyira, hogy amikor Gyepgazdálkodásból növényfelismerés vizsga volt – terepen -, a tanárunk hazaküldött, mondván, nem bírja nézni, ahogy szenvedek. Majd télen levizsgázok, herbáriumból. Így is történt.
Világosan emlékszem, hogy milyen rosszul voltam. Könnyeztem, szakadatlanul tüsszögtem, folyt az orrom egyfolytában. Nemcsak nekem volt rossz, a társaimat és a tanárt is zavartam ezzel…
Ugyancsak világos emlékeim vannak fiatal felnőtt koromból, a gyermekeim születése körüli időkről, és arról, hogy még az allergia tesztet végző orvos is elnevette magát, amikor elmondtam neki, hogy gyomos vagyok. Ezt a sztorit is megismerheted a készülő könyvemből.
A doktori munkám során is az egyik fő „topik” az Ambrosia artemisiifolia L. volt.
Határozott elképzelésem van arról is, minek a következtében mondhatom el ma már, hogy tünetmentes vagyok. Ugyanakkor van tapasztalásom arról, hogy azért van az a dózis… Meg még sok más. Sok-sok tapasztalat gyűlt az évek során, amit hamarosan könyvben olvashatsz.
Ha Neked is van bármilyen, a parlagfű pollenje által kiváltott allergiával kapcsolatos sztorid, szívesen elolvasom, hadd tudjak én is többet. Ugorj az űrlapra és mondd el! Előre is köszönöm!
Ebből is látható, hogy már nagyon korán összefonódott a saját allergiám a tudományos pályafutásommal, így allergia témában is sokat olvastam, képeztem magam. (Sőt, hamarosan végzett természetgyógyász is leszek…, mert még jobban akarom érteni, ezzel is segíteni szándékozom.)
Elkészült hát az űrjármű váza:) Rengeteg tudás és tapasztalat. De hogy be is indíthassuk azokat a rakétákat, az üzemanyag eztán jött: az egyre terjedő tévhitek, félinformációk formájában. Erről meséltem az onlinetanitas.com-nak tavaly egy interjú keretében.
Miért is baj, hogy annyi félinformáció, tévhit kering az Ambrosiával, a parlagfűvel kapcsolatban?
Anélkül, hogy itt és most mindent számszerűsítenék, csak felsorolok néhány szempontot.
- Hazánk és az EU lakosságának 20-25%-a tünetekkel reagál a parlagfű pollenjére. Az ő életminőségük és anyagi helyzetük jelentősen romlik szezonban.
- A mezőgazdaságban az első számú gyom, amely ellen herbicidekkel is védekezni kényszerülnek a gazdák. Hiszen be akarják takarítani a termést. Mindez számukra költség, a profit nem garantált (ld. jelen időjárási viszonyok…), miközben
- a fogyasztó lehetőleg vegyszermentes élelmiszerre vágyik.
Úgy az allergiásoknak, mint a gazdáknak könnyebb lenne a dolga, ha a parlagfűállományt olyan szintre sikerülne visszaszorítani, hogy a hatások és a károk elfogadható szinten maradjanak.
Minden tévhit és félinformáció nehezíti azt a munkát, amit az érintett minisztériumok, közigazgatási szervek, kamarák, a mezőgazdasági termelők, az egészségügy, oktatás … végez annak érdekében, hogy a parlagfű okozta károkat mérsékeljük, ráadásul egyes ilyen terjedő nézetek veszélyeztetik embertársaink egészségét….
Kicsit háttérbe szorult a parlagfű, az allergia kérdése tavaly óta, van épp elég bajunk, mondhatnánk. De ettől még az idén is van parlagfű és lesz pollentermelés is – valószínűleg hamarabb és hosszabban, mint eddig bármikor….
Egészséget, kitartást mindannyiunknak!
One thought on “Az Ambrosia meg én”
Comments are closed.